Obec
Čiližská Radvaň
Čiližská Radvaň
Község
Csiliradvány
Csiliradvány
1908 tavaszán meghívó jött a pápai teológiára, Kóczán Mórt élete első versenyére hívták. Az igazgató hallani sem akart az engedélyéről, mondván:
"Egy jövendőbeli papnak hogyan járhat ilyen komédián az esze?"
Az engedélyt végül a tantestület döntésére megadták, s a versenyen második dobásával 57,05 méterre szállt kezéből a gerely, s ez jobb volt az akkor fennálló világrekordnál! Ezután Kóczán Mórt meghívták az 1908-as londoni olimpiára készülő magyar válogatottba.
A teológia elvégzése után, 1908-ban Kóczán Mórt Csallóközaranyoson választották lelkésszé. Hivatása mellett folytatta a felkészülést az olimpiára. Első világversenyén, a londoni olimpián, négy számban súlylökésben, diszkoszvetésben és a gerelyhajítás kétféle változatában indult, de a selejtezőkben kiesett. Szokatlan volt számára a nemzetközi légkör. Az olimpiai kudarc nem törte le, újult erővel, makacs daccal, a magyar emberre jellemző virtussal készült a további nagy feladatokra.
1910 nyarán a BTC-böl (Budapesti Toma Club) az FTC-be (Ferencvárosi Torna Club) igazolt át. Új egyesülete színeiben, 1911 őszén, Pozsonyban 66,64 méteres dobással világrekordot ért el gerelyhajításban! Ötször nyert magyar bajnokságot, és sorra nyerte a nemzetközi versenyeket. Egyházi felettesei miatt, Kovács Miklós álnéven indult az 1912. évi stockholmi olimpián, ahol gerelyhajításban 50,60 méteres eredménnyel bronzérmet nyert! Álnevével megnehezítette a kutató sporttörténészek munkáját. Az olimpiai bronzérem után a legnagyobb sikerét 1914-ben, Londonban érte el: 59,72 méteres gerelyhajítással legyőzte a világcsúcstartó svéd Halme-t, miközben angol bajnokságot és nagy megtiszteltetést nyert: a győzelemért járó színtiszta aranyérmet az angol királynő személyesen akasztotta a magyar Kóczán Mór nyakába.
Aránylag későn, 41 éves korában hagyta abba az aktív, rendszeres versenyzést, de a testedzéssel sohase szakított.
Miután Csilizradvány református gyülekezete lelkészévé választotta Kóczán Mórt, õ a községben sportkört alapított, s annak elnöke, intézője, edzője, szertárosa, mindenese lett. Lelkészi hivatásának teljesítése után, a radványi fiatalokat sportolásra tanította, miközben a testgyakorlatok helyes végrehajtásának szemléltetésére a sportos mozgást mindig nekivetkőzve, alsónadrágban, trikóban mutatta be.
Csilizradványon és környékén erős testű és erős akaratú emberként tartották. Ebből fakadóan legendák forogtak közszájon a rendkívüli erejű református papról. A szerző gyerekkorában hallotta ízes csilizköziesen Nyárodon:
„A rodványi kálomista pap igen erős ember vót. Eccer, mikor a kocsisa valamit vétett neki, haragra gerjedve aszt monta neki: - Én nem üthetlek meg, üsdmeg magad te! - ezzel átdobta a kerítésen. Aszt is monták rúla, hogy amikor nem tetszett néki a kocsikerék bognár vagy kovács munkája, fogta oszt átdobta az eklézsia fölött... "
A második világháború után, 1948-ban Kóczán Mór áttelepült (aligha önként!) Magyarországra. A Pilis hegyei között megbúvó kis faluban, Alsógödön vett házat és ott élte le élete utolsó éveit. Kertészkedett, sportgyűjteményét rendezgette, az atlétikai rendezvényeken sportbíróként tevékenykedett. Sokat olvasott és kirándult a környék hegyeiben szeretett feleségével. Kóczán Mór 1972-ben, 87 évesen halt meg Bubapesten.
Sporteredményei gerelyhajításban:
